[* .¸¸.. *"Varázskert"* .¸¸.. *]

"Aludj tovább én rád hagyom,a testem nyomát a paplanon, egy szempillát is itt hagyok és elillanok.Puha a párna, még meleg.Tedd rá nyugodtan a kezed.Én felszívódok mint   a köd és elrepülök.."

~Eddig stimmel.Pontosan így történt, nem is olyan rég.Ő végig ruhában volt.Én mezítelen.Ő csak élvezetet keresett.Én az életemből hiányzó életet.Elhidegülni akartam és véget vetni annak amit velem művel.Ő elélvezett.Én vártam.Vártam a csodára, az áldásra és arra, hogy talán egyszer Ő is megérti azt, amit én érzek.Vártam. Múlt időben.Mert ma megtört a jég.Úgy fest a helyzet, hogy én vagyok a leendő gyermekének anyja.

                                        "It's the end of the world ..."

És (pedig "és"-sel nem szokásom mondatot kezdeni, nem hogy egy egész fejezetet az életemből...)az létem eddigi, viszonylag zökkenőmentesnek mondható szakaszának is.A mai nap egy hatalmas vízválasztó.Elhidegülés alatt értendő az alapvető kérések megtagadása a "Kedves" felé.Erre én.Na vajon?Hagytam, hogy megint megtegye.Végre kezdett bennem helyre állni minden.>múlt idő<Remek.Félek.Nem.Rettegek.Ezt neki köszönhetem.Nem.Ezt magamnak, csak és kizárólag magamnak.Akarom Őt.Azt a valakit aki bennem növekszik, de tudom, hogy ez jelen állapotomban semmmiféleképpen nem lehetséges.Meg kell Őt ölnöm.Ráadásul úgy, hogy Neki nem lesz beleszólása.Nem lehet.Egy sejt vajon érez fájdalmat?Van lelke?Olyan sokat rágódom ezen.Elsőnek nem értettem.Nem értettem,hogy pontosan mi és miért történik velem.De végül is én kértem.Én vágytam erre és most benne vagyok és még sosem volt sűrűbb homály.Átkos egy siker, az bizonyos.

Mindent összevetve azonban hálás vagyok.Hálás, hogy újabb tapasztalatokkal lettem gazdagabb.Hálás,hogy kaptam egy lehetőséget>amivel éretlenségem és felkészületlenségem miatt ugyan nem élhetek, mégis éltet az a tudat, hogy egyáltalán ez megadatott nekem<.Hálás vagyok a szerelemért, ami egyre erősebben van jelen a szürke hétköznapjaimban. Hálás vagyok Érte, Értük.Akik a létezésem értelmei.Köszönöm~